A téli depresszió oka a természetes fény hiánya, a nappalok rövidülése.
Nagyon valószínű, hogy a szerotonin nevű neurotranszmitter alacsony szintje szerepet játszik a téli depresszió kialakulásában. A szerotonin egy kémiai hírvivő anyag, ami agyi jeleket továbbít. Az is azt bizonyítja, hogy a szerotoninszint csökkenésének szerepe van a téli depresszió kialakulásában, hogy a depresszió kezelését szolgáló gyógyszerek közül, amelyek emelik a szerotoninszintet, gyógyítják a téli depressziót.
Ha az agynak hiányzik a szerotonin, annak tipikus jele az édességek utáni mértéktelen sóvárgás. A cukor és a csokoládéban lévő bizonyos anyagok több szerotoninhoz juttatják az agysejteket.
A világítás általánossá válása, a városi életmód elterjedése radikális változáshoz vezetett. A nappalok tetszőleges mértékben meghosszabbíthatóvá váltak, a munka – és a szórakozás is – az éjszakába nyúlhat ma már. A média, a nyilvános szórakozóhelyek, a számítógép és az internet megjelenése ezt a tendenciát tovább erősítette (forras). Ma már a téli aktivitás alig különbözik a nyáron tapasztalhatótól, mindenki szabadon élhet, - és visszaélhet – szervezete energiatartalékaival. Így elmarad a szervezet regenerációja, amely így kiszolgáltatottabbá válik a külső- és belső - megterheléseknek.
A rövid és sötét téli napok hatással vannak a szem ideghártyájára, ezen keresztül közvetítik az idegsejtek a tobozmirigy (corpus pineale) számára a jeleket, télen a fényhiányra a tobozmirigy fokozott melatoninelválasztással reagál.
Ez a hormon többek között az alvás-ébrenlét ritmus szabályozásáért felelős. A magas agyi meltoninszint hatására a belső óra kizökken a ritmusból. Az emberek ettől fáradtak, levertek és rossz hangulatúak lesznek.
A falusi, paraszti életmód természetes velejárója volt, hogy az aratás, a termények begyűjtése után a tél a pihenés, a regeneráció időszaka lehetett. A természet lecsendesedésével egy időben az emberek is többet aludtak, kevesebbet mozogtak. Szervezetük felkészült a következő év megterheléseire.
Megosztás a facebookon